az az érzés amikor belenézel a tükörbe és látod, hogy NEM VAGY ELÉG JÓ.
amikor egy csalódás után belenézek, nem is hibáztatlak téged, mert tudom, hogy kevés vagyok.
kevés ahhoz, hogy valaha is úgy érezd igenis pótolhatatlan személy vagyok az életedben.
míg én úgy gondolom nekem TE vagy az élet.
lehet túlságosan kötődök és túl sokat szeretnék veled lenni.. de nekem nehéz megszokni, hogy így bánsz velem.
hogy egyre kevesebb a kedves szó, az ölelés a bók vagy csak az amikor átölelhetlek vagy együtt nevetünk.
nekem hiányzik.
de én ide egyedül már kevés vagyok és tudom akárhogy kérem sosem kapom vissza azt aki régen voltál és azt a bánásmódot amit én anno elrontottam.pedig ott volt.
de azóta bizonyítottam.mindig bennem van az, hogy CSAKAZÉRTIS!
küzdök.
benned már nincs..
és tudod lehet, hogy most sírok de ne felejtsd el : én mindig ott leszek és védeni foglak ameddig csak bírom, megpróbálom a legkevesebb fájdalmat okozni. mert nekem te...nagyon sokat jelentesz. és ha tudnád.. hogy hiányzol vagy egy kicsit belém szeretnél látni...
én itt vagyok és várok rád.várok amíg úgy gondolod kiérdemeltem a szereteted és a küzdést és azt, hogy ne hagyj ott ha valami baj van. lehet neked apró veszekedések.
de én sosem tudom úgy felfogni..mert sosem tudnám azt mondani, hogy hagyj békén.de csak azért mer te sose élted át azt, hogy milyen hogyha én doblak el magamtól mert nekem az sosem ment..
hiányzik hogy Te tényleg Te legyél
sajnálom.

SZERETLEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

minden erőmmel és kitartásommal harcolnék érted... felesleges írnom bármit is. úgyis semmibe veszed és minden ugyanúgy folytatódik tovább.hogy bántassz ok nélkül...hogy..mindegy.
ha valaki szereti a másikat akkor nem bánik így vele.
sajnálom, hogy kevés vagyok.

igazából nehéz szépen, egybefüggő mondatokkal megfogalmazni, hogy bántasz és hogy az nekem mennyire fáj.hogy amikor fáj nekem valami mindig egyedül maradok.de.. már megszoktam.tényleg.minden rosszindulat nélkül tudom, hogy nem számíthatok senkire sem mert mindenki otthagy ha úgy van..
annak ellenére én még mindig nem tudom ezt meg tenni. és soha nem is fogok.
2 év után is minden veszekedés és összekapás vagy akármi is olyan rosszul tud esni akár csak akkor mikor 2-3 hónapja voltunk együtt.
nem tudom igazán mivel bizonyíthatnám be, hogy szeretlek és nem hazudok..
de még mindig nem tudom azt mondani, hogy nem érdekel. amikor menni akarsz sosem fogom tudni azt mondani, hogy menj akkor..sosem.. lehet hogy kettőnk közül én vagyok a gyengébb.de azért vagyok én a gyenge, hogy neked ne kelljen. hogy neked ne fájjanak dolgok, hogy ne kelljen aggódnod amiatt, hogy szakítok.. mert sosem tudnám megtenni. és tudom ha szakítanék az sem érdekelne.
nem vagyunk egyformák..
de egyszer minden jó lesz.és nem fog fájni semmi.
egy dolgot megígérek ! amíg dobog a szívem addig minden másodpercben arra fogok törekedni, hogy mosolyogni lássalak, nekem akárhogyan is fáj bármi. sosem fogom megengedni azt, hogy szomorú legyél. és ha kell bármi áron de akkor is.és még azt is megígérem, hogy mindig szeretni foglak.
mindig.♥

valahogy amikor megígérem, hogy ezentúl nem érdekel és nem tudsz már bántani engem sem szavakkal sem tettekkel akkor mindig történik valami ami bebizonyítja, hogy nem így van.
veled szemben mindig gyenge és törékeny leszek.akárhányszor éreztem eddig magam kiszolgáltatva és megtaposva a padlón akkor sem tudtam azt mondani, hogy menj el és nem akarlak látni többé.mert tudom, hogy elmennél.
elmennél és vissza sem fordulnál.és én soha sem tudnám megbocsájtani magamnak, hogy elküldtelek. helyetted saját magamra haragudnék, mint mindig.. pedig mennyire hiányoznak a kedves szavak.. a kedves szavak helyett a veszekedés. a veszekedés helyett a szeretet ami nem olyan ami fáj hanem ami melegséggel tölt el és megremeg a testem. ha egyszer az életben vissza nézhetnék egy pillanatot akkor tudod mi lenne?! az első csókunk. semmi más.
igazából arra jöttem rá, hogy lehet azért volt régen nehezebb, hogy most könnyebb legyen. ugyan nem sokkal de könnyebb.lehet ha nem történik meg a múltban az a sok veszekedés és nem küzdök annyit érted akkor most gyengébb lennék, mint valaha és valószínűleg egyedül maradtam volna.és örülök neki, hogy küzdöttem mindig is.mert ha majd egyszer oda kerül a sor akkor nagyon megfogod köszönni, hogy azokban a pillanatokban nem engedtelek el.remélem arra is emlékezni fogsz mindig, hogy letöröltem a könnyeidet.
nem azért mondom ezeket, hogy felvágjak vele.. sőt:)
nem, nem kell ajándék sem elismerés.csak egy kis kedvesség és figyelem..
a sebezhetőség a legnagyobb hibám.
szeretlek.

annyira sok érzés kavarog a fejemben, nem is tudom hol kezdjem.
talán ott, hogy fáj.kurvára fáj.
hogy folyton siránkozom egy kis figyelemért és odaadásért és egy kis megértésért és nem érdekel téged.
most itt sírok és gyenge vagyok.nem tudom mit mondhatnék.valahogy... akármit csinálsz nem tudom elképzelni nélküled az életem.csak.. egyszer szeretnék fontosabb lenni neked, mint saját magad.hogy egyszer aztmondhasd : IGEN KÜZDENI FOGOK ÉRTED AMÍG A SZÍVEM UTOLSÓT NEM DOBBAN ÉS MEGBECSÜLLEK, VIGYÁZOM RÁD ÉS NEM ÉRDEKEL MÁS.
még mindig élénken él az emlékeim között amikor azt mondtad, hogy úgy fogsz ezentúl szeretni, hogy mindenki tudja. nem. rájöttem nem kell a feltünés.
egy dolgot szerettem volna elérni azóta amióta megismertelek, hogy az életed lehessek.én lehessek az első gondolat reggel.az első gondolat ha meghallod a szeretet szót.és hogy fontosabb legyek akárkinél.
igazából azt szerettem volna, hogy fele annyira.. csak fele annyira szeress engem mint én téged.és akkor semmi sem lenne így. néha úgy érzem jobb lenne külön. de akkor eszembe jut, hogy nagyon hiányoznál és nem mennének nélküled a dolgok. kíváncsi vagyok te hogy gondolod.mit éreznél ha nem lennék.én úgy gondolom sokkal könnyebb lenne neked felejteni, mint nekem valaha is.mert tudod neked ott a büszkeség, amit sose tudtam lerombolni, neked sikerült az enyémet. folyton megyek utánad, jójó TUDOM.nem kell.. ez nem kell és nemkell dolog kérdése. a szívem húz hozzád. de a te szíved sajnos már elfele húz tőlem. a mai este okozta eddig a legnagyobb sebek egyikét.megint egyedül vagyok.azt sem tudom miért voltál olyan... én... én csak egy kis megértést szeretnék és hogy KÜZDJ EGYSZER A ROHADT ÉLETBE ÉRJEK ANNYIT, HOGY TEGYÉL ÉRTEM....hiába is várom, már rájöttem.felesleges ábránd mindaz amit kergetek de úgy gondolom ha ezek után nem szerettem ki belőled akkor most sem fogok. de hatalmas gyűlölet van bennem.és ezentúl soha..de soha többé. ha szétrobban is a szívem.akkor sem fogok menni utánad, meg kell tanulnom, hogy akinek fontos vagyok az jön.akinek nem.azt pedig erőszakkal nem szeretném rávenni, hogy jöjjön... ilyen egyszerű.tele vagyok gyűlölettel és dühvel.. szar egy érzés :) csak.. nekem sosem segít senki. lehet önsajnálkoztatásnak gondolod.. és lehet az is. nemérdekel. ezentúl minden máslesz.minden.

Tisztán emlékszek mindenre, mindenre!
Mikor csak úgy "hülyeségből" megfogtad a kezem és úgy mentünk vagy amikor átkaroltál vagy megöleltél és mindenki kérdezte, hogy miért nem vagyunk együtt. Mindenki azt mondta nagyon aranyosak vagyunk.Meg amikor belelöktél abba a nagykupac homokba és ott feküdtünk ketten.
2011.október 31♥
Emlékszel még? Sokan voltunk. Már este volt. Feküdtem a fűben és te ráültél a hasamra és hülyéskedtünk. Odahajoltál. Nem mertelek megcsókolni, mert féltem és ennyit mondtam csak : De béna vagyok. Elmosolyodtál és megcsókoltál.Akkor ott megszűnt minden létezni körülöttünk. Amikor az ajkaink összeértek olyat éreztem amit még soha és amit átéltem minden egyes csókunknál ! Ott bent akkor megdobbant a szívem és tudta, hogy ez az az érzés amit örökké érezni fog, bármi történjen ! Már akkor nehezemre esett hazajönni.
Aztán pár nap múlva ismét találkoztunk. Nagyon sokat nevettünk és teljesen magadba bolondítottál, ami azóta sem változott. Attól a naptól kezdve csak mi ketten léteztünk ! Tökéletes volt minden, olyan sok szeretet kaptam és adtam, mint még soha !

Meglettek az első közös képek és emlékek

Megismertük egymás szüleit. Játszottunk, bohóckodtunk. Emlékszel mennyit "verekedtünk" és milyen sokat nevettünk? Nagyon imádtam minden veled töltött pillanatot. Majd lassan megalkottuk a Mi saját nyelvünket, amit csak mi értünk, mint például, hogy ki az a Gyula, Csigusz és Csigusz barátnője, hogy mit is jelent valójában ha aztmondjuk hmhmhm és mindketten tudjuk mennyire jelentős az életünkben a péntek13. Minden csóknál, ölelésnél egyre szerelmesebb lettem! Megtaláltuk a közös zenénket ami azóta is ugyanaz. Megtanultuk, hogy nem hazudunk egymásnak és szépen beszélünk a másikkal. Nagyon megbecsültelek és nagyon meg is becsüllek! Számomra mindigis annyira különleges volt ami köztünk van. Hogy ez nem csak egyszerű szerelem, ez sokkal SOKKAL több. Ezt mások nem érthetik, hogy mi zajlik bennünk. Hogyha a másik sír az nekünk ugyanakkora fájdalom, mintha minket érne valami, féltjük egymást de bízunk is egyszerre. Nagyon sok dolgot megéltünk már együtt, mégha olykor az élet szét is választott minket fizikailag. De ŐK ott bent egymáshoz tartoznak ! Örökkön Örökké Édes ! Az életünket adnánk a másikért gondolkodás nélkül. A mindenemmé váltál.Olyan-olyan számomra tökéletes, mégha másnak nem is én tudom. Eljött a karácsony. Annyira de annyira örültem az ajándékodnak, hogy az valami hihetetlen és ha ránézek még mindig eszembe jut minden, hogy a nyakadba ugrottam TE pedig olyan aranyosan mosolyogtál.

Remélem nem felejted el a sütit amit sütöttem neked az ötödik hónapfordulóra

 Milyen sokat voltunk együtt és én mennyire élveztem. Filmet nézni Veled a legjobb, mert sose néztük végig egyiket se szinte. Emlékszem mikor először ott aludtam nálatok. Olyan jó volt. Örültem neki, hogy Anyukádék kedvelnek és, hogy mindenki olyan közvetlen volt. Arra is emlékszem amikor Te először itt aludtál, olyan felejthetetlen. Annyira kényelmetlenül aludtunk mindig és sosem érdekelt, hogy reggel fáradt vagyok mert semmit se aludtunk mert reggel melletted ébredtem és ez kárpótlás volt mindenért! Amikor nem érdekelt minket, hogy a másiknak milyen szagú reggel a szája mégis megcsókoltuk egymást. Mikor csak úgy összebújtunk vagy feküdtünk és nézhettem Rád már az is csodás volt. Jó sokszor elkéstünk otthonról mert nem volt szívünk elbúcsúzni és ott hagyni a másikat. Sosem bírtuk egymás nélkül sokáig. Nyáron nem érdekelt minket az sem, hogy meleg volt akkoris összebújtunk. A sok sátorozás, remélem sosem felejted el. A tűz és víz játék. A tökéletes valentinnapi ajándék, ami a legaranyosabb volt az egész világon. Amikor először együtt fürödtünk. Amikor együtt sírtunk. A pólód amit nekem adtál. Milyen sokszor elestem mikor hó volt. Amikor szánkóztunk Pistiékkal. Mikor majdnem elestünk biciklivel. Gyula párja akit tőlem kaptál karácsonyra. Amikor bejöttél hozzám a kórházba akkor el sem tudom mondani mit éreztem és mennyire sajnáltam, hogy olyan állapotban kell látnod de nagyon jólesett, annyira de annyira, hogy szavakkal nem lehet kifejezni.

A jelképünk

 Mikor vigyáztál rám mert annyira szétcsaptam magam Heni szülinapibuliján. A szilveszter amit Viviéknél töltöttünk és akkor kívánhattam először neked boldog új évet. Amikor Ferike benyitott ránk.A másik szilveszter ami szerintem bárhogy alakult volna akkoris az a lényeg, hogy Veled voltam, akármi akárhogy volt. Mikor aztmondtad nem akarod, hogy így lássalak. 

A sok skypeozás.
Amikor együtt kockultunk hajnalig és még utána egész nap is. A rengeteg aranyos SMS és telefon hívás. Pocak. Amikor levágtál a hajamból egy jó nagy tincset mert eszméletlenül beleragadt a TE RÁGÓD!! Milyen sokszor kigyalogoltál velem a buszhoz vagy kivittél biciklivel a kormányon és ideges voltál mikor a hajam a szádba szállt, nekem meg széttört a fenekem. Amikor futottunk a vonathoz és mikor egyszer jöttünk haza és keresztül estél azon a micsodán. Emlékszel milyen szépre kifestetted a körmöm? Mikor zsibbadt szájjal adtunk puszit egymásnak a fogorvosnál. 
Milyen sokszor megharaptuk, lefejeltük, megkarmoltuk, megcsíptük a másikat és okoztunk egymásnak kékzöldlila foltokat. 
De nem zavart. Nagyon szerettem. Mikor veszekedtünk azon ki fekszik belül, ki a főnök és ki szereti jobban a másikat mikor egyértelmű, hogy én, én, én. Amikor odafagytunk a vonatállomásra és amikor odarajzoltuk a jelképet. Szivecskét mutattunk egymásnak a vonatról és buszról. Mikor órákig beszéltünk. Fagyizni is veled a legjobb. Amikor ideges lettél és szanaszét vertél mindent. Amikor defektes lett a bicikli. Mikor verekedtél értem. Mikor én verekedtem és Te ott voltál. Amit skypeon mutattam. 
A spongyabob amit rajzoltál nekem és az összes többi rajzod. 
A csigusz amit rajzoltam neked.
Amikor először vittél a Simsonnal egy kört. Köszönöm mindezt és még a soksokmindent!
Amikor a szemedbe nézek mindent látok, ezt az összes emléket amit leírtam. Amikor mosolyogsz akkor elolvadok és belül én is mosolygok akármi is látszik kivülről az arcomon. A legnagyobb boldogság nekem az ha mosolyogni látlak.

Amikor látlak a szívem hevesebben dobog mert érzi, itt az ő szerelme.Amikor megölellek, hozzádbújok, megcsókollak akkor pedig kitudna ugrani a helyéről a boldogságtól

 Mikor hozzámérsz még mindig azt érzem, mint régen. Amikor megfogod a kezem elönt a boldogság és csak arra tudok gondolni, hogy szerencsés vagyok, hogy itt vagy nekem. Köszönöm ott fent az égieknek, hogy Te megszülettél és hogy ismerhetlek, elsem tudom mondani mennyire köszönöm.
Sosem fogom tudni eléggé megköszönni, hogy bármi volt kiálltál mellettem és az igazam mellett mégha nem is nekem volt épp igazam. 
Elmondtad a hibáimat. Leszoktattál a csúnyabeszédről a cigiről. Hogy bármi volt ottvoltál velem és nem hagytál cserben.

 Meghallgattál ha valami volt és biztattál. Megtanítottál, hogy sose adjam fel bármi is van és hogy Te mindig ott leszel velem és ez kölcsönös! Köszönöm, hogy segítettél mindenben és hogy örökké mellettem álltál, és megtanítottál igazán szeretni, feltételek nélkül. De legfőképp ezt a sok gyönyörűszép emléket aminek a töredéke az amit én most leírtam. Kitartottál mellettem és őszinte voltál mindig ! Valamint megtanítottál erősnek lenni lelkileg és tűrni a dolgokat.
Tudom nagy szava ezek, de hiddel mind onnan bentről jött!
 Nagyon szeretlek szerelmem!♥ Akármi történjen is!!