félek, sőt rettegek, hogy itthagy..

úgy gondolom bármi amit együtt csinálunk jellemez minket akár a mozdulatok akár a szavak és az apró érintések is.
a kötődés kimutatása egyszerű feladat..de az erősség beszabályozása már nem a legkönnyebb dolgok közé tartozik. mikor legszívesebben mindig vele lennél amikor csak lehet és te nem tudod,hogy Ő is akarja e vagy csak azt érzékeli mindebből,hogy te folyton a nyakán lógsz.. ahogy megfogom a kezét Ő is velem együtt rászorít néha. ahogy hozzám bújik vagy én hozzá az olyan különleges, kíváncsi lennék ő mit érez odabent,hogy Ő is olyan különlegesnek látja-e vajon ezt az egészet köztünk vagy közel sem (?!)
más ezeket nem adhatja meg én úgy érzem, hogy igenis csak ő tudja mindezekből a legtöbbet nyújtani
és akkor jön az a rész, hogy amikor mással beszél vagy mással van akkor engem elkap a féltékenység kis zöldszörnyetege és  elönt mindenféle érzelem. borzalmas..
de néha igenis hiányzik, hogy ő hívjon valahova és hogy aranyos legyen vagy aztmondja hogy szép vagyok és hogy ő is kirakja a közös képet de.. de:')
egyszóval hiányzik a figyelem,mert az ő figyelme valahogy olyan különleges.olyan más, mint atöbbi emberé. neki elhiszem a lehetetlent is akár.olyan fura,hogy ő letud szarni akármit. egyszer aztmondta ha én majd szakítok akkor ő nem fog küzdeni..akkor majd ő továbblép..:'))