olyan jó érzés kiírni magadból a fájdalmat és azt,hogy megint csak megtapostak,hogy valaki ismét erősebbé tett azzal amit tett.hogy minél több ütést kapsz annál jobban megtanulod elviselni a fájdalmat az ütések után majd azok szinte már közömbössé válnak számodra és meg sem érzed őket. sőt, te leszel az aki először üt és támad.ugyanis kialakul egy védelmi mechanizmus ami majd meggátolja,hogy beengedd a fájdalmat és óriási láthatatlan hörcsög gömbként fog téged óvni bármi lesz.jobb esetben.
és van az amikor vissza KELL magadban fojtanod az érzéseket mert ha kimutatod azzal megölsz mindenféle eddigi felépített dolgot az illetővel és elteleportálódsz ismét a magány szigetére ahol csak a zene marad.
olyan nehéz hogy..hagyjuk.már szinte nem is tudok egybefüggő mondatokat alkotni annyira kavarognak a gondolatok, egyszer leszarom egyszer pedig nem,mert tudom,hogy később jobban fájna az,hogy beláttad,hogy igazam volt. magamat hibáztatnám,hogy tönkre tettem valamit ami eddig úgy mond tökéletesnek látszott.
visszafogom magam.vissza én.

miért akarunk megfelelni saját magunknak? miértnem felelünk meg saját magunknak úgy ahogy vagyunk? miért ilyen nehéz elfogadnom magam? szinte már a lehetetlen határát súrolja.. de majd egyszer !
majd egyszer minden megváltozik.néha jobb lenne ha nem tudnék meg dolgokat és tudnék bízni.bízni abban,hogy még vannak EMBEREK.
egyrészről jó másrészről nem,hogy már nem kell orvoshoz járnom a problémáimmal.pedig szerettem ! alig vártam,hogy menjünk és elmondjam azt a sok szarságot ami körülöttem van és,hogy volt egy olyan ember aki nem röhögött ki,nem vont le következtetést vagy nem vette magára és nem kezdett el azon vitázni,hogy mennyire nincs igazam az adott témával kapcsolatban mert nem volt az életem része de mégis belelátott és felfogta,hogy rossz ugyanakkor próbálta mindezt elfelejtetni velem és megnyugtatni és valamilyen szinten sikerült mindig megnyugtatnia a következő találkozásig,hogy minden rendben és kibírom a bogyók nélkül huzamosabb ideig vagy örökre.és kibírtam,mert volt aki hitt bennem.volt akinek elmondhattam az itthoni problémákat,hogy azt hitték az itthoniak,hogy érdekből járok a doktornőhöz és csupán azért látogatom sürjebben,hogy elmaradjanak az óráim. de nem.akár a szabadidőmből is elvettem volna azt a pár órát és meghosszabbítottam volna azt az időt amit ott lehetett tölteni.

ezentúl hagyom,hogy az keressen akinek hiányzom.lássuk akkor ki kinek hiányzom:')

olyan nehéz mikor az egyik még kötődik és mindent megtenne érte,hogy folytatódjon,feláldozna akármit és nem csak azért,hogy a régi megszokott dolgokban éljen hanem azért,mert kötődik és sokat jelent neki a múlt miközben a másik fél már magában régen lezárta és elfelejteni próbálja mindazt amit ők közösen ketten átéltek,sekélyesen tekint vissza az összes közös emlékre és vágyakozva néz a múltra hogy milyen jó lenne megint,de tudja,hogy már nem lehet,hogy sosem lehet majd megismételni miket csináltak együtt,hogy mennyi közös emléket rejtett magában az idei nyár és hogy mennyire megváltoztak a dolgok..hogy már nemtudnak úgy egymás szemébe nézni,nem értenek egyet szinte semmiben, de szerintem ez így tökéletes. hiszen milyen unalmas lenne ha mindenki ugyanazt szeretné (?!) el sem tudom képzelni az életem anélkül az apró dolgok nélkül amiktől én más vagyok mint a többi ember.de visszatérve a témához valahogy olyan fura.még magam sem tudom melyik fél szerepe az enyém.valahogy szerintem mind a kettőt megtalálom magamban.. utálom azt akivé lettél ! de még sem utálom,mert valahol még benned van az a régi. az a régi te akit az új éned tornádó szerűen tiport a földbe és gyalázott meg. változz vissza !!!

a boldogság meghatározhatatlan színű madara számtalan mennyiségben hasítja át mostanában a szívem egét.olyan jó valaminek,akár a legapróbb dolognak is szívből örülni.olyan igazi és szerintem ezt mások is átérzik !! :)

rákattintok a nevedre majd őszinte mosoly fut át arcomon amint bejön a profilod.még mindig tud érdekelni, hogy mikor-hol-kivel és legfőképp mit és hogyan és milyen kedvel teszel.még mindig melléd állnék..azután a sok szar után is melléd állnék és harcolnék az igazadért HA megtennéd az első lépést felém.de már elszúrtam lényegében mert én már megtettem így neked esélyed sincs rá.ha beleláthatnék az agyad azon részébe amiben a közös emlékek,szavak,gesztusok vagy csak egyszerű pillantások tengődnek amelyek nekem olyan sokat jelentenek akkor napokat elidőznék ott.szeretem visszaolvasni a régi beszélgetéseinket és elborzadva állok azelőtt,hogy mi lett kettőnkből.nem egy személlyel vagyok így..már nem ismerjük egymást.számomra olyan hihetetlen és feldolgozhatatlan,hogy a terjedelmes és hosszas időkön át ígérgetett jövőbe nyúló fogadalmak akár a levelek a széllel,úgy szálltak el.hiányzol.de nem olyan hiányérzet ez ami fáj és könnyeket hullajtanál érte a semmibe meredve este amikor nem látja senki..nem ! ez olyan fura hiány, olyan beletörődés féleség mikor már elfogadtad,hogy valami elmúlt és sosem lesz/lehet a régi. SOHA ! mert az idő változik,az emberek változnak,mi pedig visszafordíthatatlanul eltávolodtunk ! a fejemben megfogalmazódó kérdések sorozatára a múltbéli beszélgetéseink mind választ adnak és megnyugtatnak afelől,hogy igen még vannak rendes emberek.olyannyira kíváncsi vagyok,hogy ez benned hogyan zajlott le..annyira,hogy beleőrülnék ha jobban elméláznék rajta.olyan fura,hogy már nem tudom a saját nevemet és a tiedet egy 'és' szócskával összekapcsolni. vagyis de..pontosabban már úgy nem tudom vagy csak nem merem (?!) használni,hogy MI.
olyan tökéletes volt ami közöttünk jött létre,olyan igazi de megfoghatatlan,elképzelhető de nem behatárolható korlátok között volt.és fáj,hogy sokat ismétlődik a 'volt' szó.visszarepülnék abba az időbe ! csakhogy elmondhassam azt amit már olyan sokszor elmondtam,hogy megköszönjem,hogy ő ott volt mikor senki más és ő segített talpra állni.. túl sokszor talán. és mikor ő is kisétált az életemből akkor számítottam rá, hogy visszajön és segít nekem túl tenni magam azon, hogy ő is elment.persze...hogynem. ilyen nem létezik csak az én elmémben. hiszen miért jönne vissza egy olyan ember vigasztalni aki miatt szomorú vagy? miért mondaná,hogy nem lesz semmi baj mikor ő is tudja.tudja,hogy minden összedőlt.miért hazudná,hogy minden rendben mikor tudja ő is,hogy már semmi sem olyan mint régen.és a szívetek nem képes befogadni a másik új énjét.és ezt senki nem tudja csak és kizárólag Ő (!!!!) de komolyan senki,mert más nem lát bele,hogy ami egykor tökéletes volt az hogy hullott szerte széjjel még ha nem is percek,órák esetleg napok alatt hanem hosszú időn át fájdalmasan jelent meg a szívedben és ezzel elpusztítva a legerősebb részedet otthagy,hogy majd te old meg és keress választ a benned felsikoltó 'miért'-ek sorozatára..old meg !
egy ideig sikerült is,de megint nehéz.

számomra olyan feldolgozhatatlan,hogy mennyi ember mennyiféleképpen lát dolgokat, gondolkozik és hogy mennyire mások vagyunk. ami másnak jóleső dolog lenne az a másik embert a földbe tiporja.. érdekes.felettév érdekes.

félek, sőt rettegek, hogy itthagy..

úgy gondolom bármi amit együtt csinálunk jellemez minket akár a mozdulatok akár a szavak és az apró érintések is.
a kötődés kimutatása egyszerű feladat..de az erősség beszabályozása már nem a legkönnyebb dolgok közé tartozik. mikor legszívesebben mindig vele lennél amikor csak lehet és te nem tudod,hogy Ő is akarja e vagy csak azt érzékeli mindebből,hogy te folyton a nyakán lógsz.. ahogy megfogom a kezét Ő is velem együtt rászorít néha. ahogy hozzám bújik vagy én hozzá az olyan különleges, kíváncsi lennék ő mit érez odabent,hogy Ő is olyan különlegesnek látja-e vajon ezt az egészet köztünk vagy közel sem (?!)
más ezeket nem adhatja meg én úgy érzem, hogy igenis csak ő tudja mindezekből a legtöbbet nyújtani
és akkor jön az a rész, hogy amikor mással beszél vagy mással van akkor engem elkap a féltékenység kis zöldszörnyetege és  elönt mindenféle érzelem. borzalmas..
de néha igenis hiányzik, hogy ő hívjon valahova és hogy aranyos legyen vagy aztmondja hogy szép vagyok és hogy ő is kirakja a közös képet de.. de:')
egyszóval hiányzik a figyelem,mert az ő figyelme valahogy olyan különleges.olyan más, mint atöbbi emberé. neki elhiszem a lehetetlent is akár.olyan fura,hogy ő letud szarni akármit. egyszer aztmondta ha én majd szakítok akkor ő nem fog küzdeni..akkor majd ő továbblép..:'))

különleges.

a sors furcsa iróniája,hogy akiket elénk dob és nem tetszik azt próbáljuk eltolni de viszont mégis maradandót alkotni az eltöltött közös idő terjedelmében. egy bizonyos ideig próbáljuk megszerettetni magunkat a kiszemelt személlyel majd sekély esélyt látván erre, a szeretés gyűlöletbe csap át és behúzzuk a féket a száguldó életünk járművén.majd egy szál cigaretta társaságában megnyugvást találunk és elhalványul.kikopik az összes érzés és hasztalanná válik minden apró próbálkozás. az élet akár egy játékbolt kisgyermekként tévedünk be és ami külső szemmel a legszebbnek,legcsodásabbnak,legkülönlegesebbnek mondható - tehát a 'leg'-ek 'leg'-je - az a legvonzóbb. aztán mikor kiderül,hogy még sem, felfogjuk,hogy nem a külső a lényeg és amit a kezünkbe kapunk már sosem lesz érdekes többé. mert már nincs miután sóvárogni,vágyakozni,KÜZDENI..

eddig történtek.

a boldogságérzet egy hosszú pillanatra elhagyott,majd visszatért - váratlanul - pár barát,emlék és oktalan mosoly,ölelés és érintés képében. nem választottam az összeomlást,sem a csendben szenvedést. elhagytam azokat az idézeteket amelyeknek akár csak egy sora/szava is őt és az elmúlt dolgokat juttatná eszembe. és akkor ott, azon a ponton a szerelmes gondolatok közepette éreztem egy hatalmas zuhanást és  hirtelen inyílt az ejtőernyő ami meggátolta a teljes padlóra érkezést. és mielőtt még eljutott volna a tudatomig annak a gondolatnak az ereje,hogy véget ért leperegtek az addig átélt dolgok. a szemem sírt de valahol ott belül éreztem,hogy így a helyes. ez már jobb nem lenne, bármennyire erőltetnénk és próbálnánk sosem lenne ugyanaz a szerelem,mint volt.elmúlt az az érzés, hogy szerelem. egy pillanatra viszont fellángolt.utánna viszont folyamatosan kezdett elhalványulni akárcsak egy emberi alak a ködben ahogy egyre halad és halad s a végén már csak a ködöt látjuk, a személy sehol.

és már megint úgy viselkedtem,mint egy óvodás akitől elvették a kiskocsiját. hisztiztem.vergődtem. de ez csak a látszat volt. belül akármennyire is akartam éreztem,hogy elmúlt - vége.

lalalaaa..~

remélem visszakapod az élettől azt az összes szart amit nekem okoztál!

semmigond.

szerintem igenis furán viselkedsz!
sajnálom.

mai.

a társaság dohányzása következtéből kicsit cigarettafüst szagúan és bódultan de köszönöm megvagyok. őszibarackossör♥
- kóstold már meg!
- *rámnéz* de miért?! 
- mert kóstold meg!
- *iszik* ...
- amugy itt találtam az asztalon.
- *kiköpi*:DDDDDDDDDDDD

egyéni.

szeretlek és nem fogok megtiltani semmiféle dolgot. nem fogok mégegyszer ugyanabba a hibába esni - még pedig abba,hogy magamhoz láncollak. menj csak. tudod te is mi a helyes és mi nem. tudsz vigyázni magadra és remélem a szemed előtt lebeg mindig, hogy én nagyon szeretlek és nem csinálsz majd semmi butaságot.
ez nem bizalmatlanság mert a bizalmam.. amennyire lehet ott van nálad. hanem féltés. féltelek mert szeretlek♥
el sem tudod képzelni mennyire, hogy most tényleg. olyan feltétel nélküli szeretet. olyan igazi. jobb,mint régen. és ahogy tudom majd kifejezem feléd. csak Te is tégy így♥ vigyázzunk erre az egészre.
hatalmas nagy puszifelhőő.

ügyesvagyok.

megtanultam kezelni lelkileg és testileg is a legérdekesebb vagy épp legboldogabb és a többi 'leg' pillanatot.nincs már olyan,hogy eldobok embereket. már csak a fontosak vannak. az ő közelségük pedig olyan természetes,mint a levegővétel. akár egy jól eltalált mondat is boldoggá tesz. boldoggá nem vidámmá. boldognak lenni más dolog. boldog akkor vagyok amikor tiszta szívből tudok nevetni és elfogadni azt ami van és megbecsülni akár a legapróbb dolgokat.

védelmi mehanizmus.

most körülbelül burokba fogom helyezni magamat és leszarom ha bántanak nem fogom visszaadni.legyenek boldogok.
majd egyszer a szervezetem feladja magától.akkora büdösbunkó tudnék lenni mindenkivel.. kivétel nélkül. hogy lehetetlen,mert mindenki egy kicsit kiérdemli. nem érzitek,hogy ez nekem fáj?! nem?! TÖKÉLETES. ne is. mert amugy már énis leszarom.
csak.. fáj. és tőle várnék némi segítséget de.. mondjuk arra is várhatok szerintem. ilyenek az emberek. kiváncsi vagyok engem hogy látnak mások.
szeretethiány powaaaaaaaaaa.. ~

féltem♥

mindig elfog a félelem és az a régi érzés amikor köszönés nélkül megy le..olyankor kétségbeesek és várom mikor toppan be mondván, hogy ennyi volt kész vége..
nem, nem kételkedem benne.csak félek az újabb fájdalomtól és,mert ott van nála az összes bizalmam és szeretem és nem akarom elveszíteni mégegyszer.
szeretlek.♥

trololololololoooo.

ahol tudok ott fogok szétbarmolni minden egyes emberi kapcsolatot legyen szó barátságról vagy szerelemről. de persze a saját barátaimra vigyázok és a szerelmemre is nemkell aggódni.

teljesenjó.

újabb belém rúgás, köszönjük máté..
tralalalalala.. ~

realitás.

ha ott vagyok bizonyos emberek társaságában vagy akár csak írnak egy üzenetet úgy érzem már nem fájna ha nem lennének. hogy már nem tudok olyan gyermeki boldogsággal örülni annak, hogy ott vannak nekem. mintha valakinek fogjuk a kezét és az egyik fél szorosan szorítja a másik pedig csak olyan petyhűtten lógatja a karját a semmibe.. mintha neki olyan mindegy lenne, hogy az aki fogja a kezét bármit rábízna. így érzem. vannak olyan személyek akik már nem képesek megbecsülni a bizalmat, sem az enyémet sem másét. és ki sem érdemlik, de elvárják.

szánalmatok határtalan!

nyolc év.

a mindennapjaim fontos részévé váltatok, ahogy kilépünk az ajtón már nincs olyan,hogy 8.a csak külön-külön mindenki. hatalmas rossz érzés. és olyan tehetetlennek érzem magam azzal szemben,hogy többé talán nem látom őket. - soha - őket.minket. sosem telt úgy el nap,hogy ne történt volna valami. bármi.

egyszerűen nem tudok mit írni.. fontosaknekem! mind.

olyan természetesnek vettem, hogy ők nekem vannak és mindig is lesznek. talán nem fogtam fel, hogy ilyen hamar vége lesz. nem jutott el a tudatomig, hogy egyszer majd ott állunk és búcsúzunk. attól a sok széptől,jótól amit az az együtt töltött 8év adott.

mindenkire fogok emlékezni. nem akarok új osztályt. új embereket. neeeeemkellenek.

szeretlek titeket.! köszönöm azt a nyolc felejthetetlen évet.♥

búcsúzunk de nem örökre..

szösszenet.

apró kis dolgok.tettek tépik fel a már behegesedett sebeket amiket okozott. és most mégjobban fájnak.. bár tudom - gondolom - hogy már nincsen mitől féltenem. demégis! mivan HA..?!

necsináldkérlek♥

hajrá.

beszólt. egy pillanatra megtörtem és könnybe lábadt a szemem, egy röpke  pillanatra feladtam. belül elmondtam amit szerettem volna de egy hang sem jött ki a számon. elhalkultam. majd belül ordított valami, hogy én ezt nem engedhetem meg magamnak, hogy bántsanak többet! főleg nem ők. visszaszívódtak a könnyek és ahogyan kiléptem az ajtón egy teljesen közömbös 'sziát' mondtam és hazajöttem.tegyük tönkre nikolettet nap van biztosan - vagy nem tudom - dehát.. bármely napra eshet és lassan 2-3napja ismétlődik és csak egy megoldás van! tankcsapda.♥
tegyetek tönkre!hatalmas ováció!

miért?

'miért'-ek sorozata ordít fel bennem sokszor mikor mond valamit.és mintha senki sem hallaná, hogy belül ordítok. és a külső csak látszat. nemislátják -jobbis-
tönkretesz.összetör.a földbe tipor minden egyes mondatával. de erős leszek, tartom a hátam és hagyom, hogy azt mondjon amit szeretne és úgy viselkedem majd, hogy megfeleljek neki - bár kétlem, hogy ez valaha is sikerülni fog - de semmi gond! egy könnycseppet sem fog látni a szememben.. többé senki.
akkor fogok a legszebben mosolyogni amikor belül fájni fog. és minden rendben lesz.. minden. majd mondogatom olyankor magamban, hogy semmibajsemmibaj.

ő látott összeomlani. nem fogom többé hagyni magam. az elsődleges cél, hogy én és azokat akiket szeretek boldogok legyenek! semmitöbb.

furamura.

ez az egész dolog ami körül vett most  az utóbbi pár hétben - ♥ - ez olyan hogyismondjam 'elmondanám de nincs kinek '  dolog, mert mindenki pontosan tisztában volt vele. akkor ugymond belül jót nevettem azon,hogy mások azt állították,hogy ha szeret visszajön és hogy neérdekeljen.. NEÉRDEKELJEN?! az életem szerves része lett. féltek minket kettesben hagyni, sőt én magam is féltem mi lesz.. talán rossz dolgot művelnék vele és azzal a tettel elvágnám a barátságunkat.. vagyis az utolsó szálat ami hozzáfűz. végig néztem-hallgattam-mosolyogtam hogy neki volt más és ezért picit sem okoltam,mert ha tükörbe néztem pontosan megértettem miért tette ezt. hiszen mivé lettünk! az egykor gyermeki szerelem átcsapott féltésbe,bizalmatlanságok és veszekedések tömkelegébe, már éppen ideje volt, hogy valamelyikünk feladja.. és éppen mikor már nem sírva keltem, mikor már hozzászoktam hogy nincs és sekély az esélye annak, hogy ő visszajön. nem..nem felejtettem el csak a szívem megtanulta,hogy nem szabad már rá ÚGY nézni.. - vagy talán ő is érezte,hogy nem soká itt a boldog beteljesülés - megszoktam, hogy már nem ér hozzám, már nem ölel át, nem szólít bébinek vagy picimnek és nem néz rám a szépzöldszemeivel.. és akkor ott álltunk mint két barát. próbáltam vele nem éreztetni,hogy ez részemről bármi több lenne -többkevesebbsikerrel-  és VISSZAJÖTT!! soha nem gondoltam volna.. hiszen már egészen eltűnt belőlem/belőlünk az a régi mi. az a nagybetűs szerelem és rózsaszín köd..  egy esős nyári estén ugygondolta a sors, hogy ideje eldönteni, hogyan menjen kettőnk (közös) dolga tovább. és egy ölelés felszakította a mély érzéseket. hetek munkája romba dőlt. megtörtünk. szeretem. megint boldog vagyok. Richárd♥

8.a♥

Milyen fura fondorlata a sorsnak,hogy így év végére alakul ki MINDEN.Most szerettem meg őket igazán - tiszta szívből - és nemfogom megszokni az új osztályt.!Nemkellenek új emberek,jó.?!Csak ŐKET♥ kérem még 8évre  ~ vagy talán örökre.. ~
Hatalmas szeretet adnak nekem mindennap és már hozzájuk szoktam tudom mikor mi következik.. és nemfélek visszaszólni ésés.. ugy szeretem azokat a barmokat♥

8.a♥szeretlektiteket.különöshelyetfoglaltok el a szívemben.! - demégmilyet -

újraarégii.!

ujraminden a régi.VÉGRE♥és..szeretem.nagyonnagyon.
leírhatatlanul jonap:DDD
szoval most virulok*-*

apróság.

BUNKÓPARASZTLESZEK.! sajnálom.

világnézet.

hogy tényleg ezt szeretném-e?! magamsemtudom..

mert.olyan hatalmas ürességet érzek.hiányoznak emberek. és nem csupán azért,mert szeretem/szerettem őket

hanem már a puszta jelenlétük,és tudni hogy nekem ők vannak.  ~ ÜRESSÉG ~

és rájöttem,ha kedves vagyok valakivel.. utána elvárja és igényli,hogy az élete további szakaszában is legyek vele ugyanolyan. DE NEHÉZ. demajd igyekszem.

és rájöttem arra is,hogy baszottnehéz nem hívni és nem keresni és nem vele lenni mindig mert mikor elmegy üvölteném,hogy deneeeeeee.. de. elkell engedni,mert.. mert. kitudja mikor baszom el megint.denemakarommagamhozláncolni. mertha esetleg megint ugy alakul.. nemakarom mégegyszer átélni.

ésnehéz - szinte már lehetetlen - dolog kibírni,hogy ne ő legyen megint a világközepe. DEKIKELL MUSZÁJ.

küzdj.

elvárom,hogy küzdjön és a régi ő legyen és elhagyja ezt az ujat.. és bármennyire is nehéz lesz elnézem azt a sok fájdalmat amit okozott és majd újra megtanulok benne bízni.. csak mindezt neki kell felépítenie mivel ő rombolta szét és én pedig végig nézem és szépen hagyom hogy tegye a dolgát.! kiváncsi vagyok érek-e annyit.. NEKI.
szóval hajráhajrá.
és most nem a kicsinyes dolgokról beszélek,hogy sírtam miatta és ilyen - ugymond - látszati dolgok.
hanem a belső sebek hogy bunkóvolt és ottvoltak neki más lányok és elsem tudom képzelni magammal mikor láttam ugy ésígy.hovaafaszbalettél.?! megint akarom látni küzdeni és segítsen.! igenis SEGÍTSEN újra bízni és had legyek újra  - szerelmes.. -
éshaesetlegmégis megint belémtipor.. magamsem tudom mit teszek majd.
lehet már nem tudna úgy fájni.LEHET.!

küüüüzdj.!♥

a bűvös15♥

hátigen.MEGTÖRTÉNT.
és Ő adta a legeslegszebbajándékot mindközül♥és mindig fogok rá emlékezni..mert. 
megint szerelmeslettembasszameg.!

neeeeeeeeeeee

TAKARODJ A FEJEMBŐŐŐŐL.♥

gyémántot gyémánttal csiszolunk,embert emberrel formálunk tökéletessé.

ömm.hát.nos.szóval.
az életem elég kanyargós utakon döcög mostanság.de teljesen jó.. vagyis inkább csak megfelel,mivel tudom,ha vergődök akkor sem lesz másabb semmi - tehát mivel felesleges erőfeszítés lenne így hagyom,hogy ő is olyan legyen mint a többi.az ő szemében én változtam. higgye el mindenki nem a semmiért. fájt sokminden. és már félek kedves lenni,mert eddig akivel kedves voltam az mind BELÉMTAPOSOTT. csak senki nem engedi,hogy végigmondjam és már az első 2kurva szónál megsértődik. JÓ.! menjél akkor a többiek után. és fáj,hogy minden téren elkell engednem de már ő nem kiváncsi rám. csak tudod... magamban keresem a hibákat - legyen elég ennyi. remélem azért még segít. de ha nem akar majd megmondom neki,hogy nemkell.

várom a nyarat és az összes hétvégét.pontkérdőjelfelkiáltójel.

hiányzol.bevallom rohadtul. hogy mikor történik valami jó akkor nemtudok odamenni és elmondani neked.
de már nemnagyon tud foglalkoztatni,hogy kikkel barátkozol,mennyire rakod ki a melled és mennyire változol meg. már csak két idegen vagyunk. reggel köszönünk(kiváncsi vagyok azis meddig fog tartani). ahogy gondolod. tudod régen bff mostmeg semmi. szép lassan mindenkit elveszítek. gratulálokvilág.
ettől leszek én antiszociális:'oo hurrá.

nekem mondjuk teljesen megfelel.

fogalmam sincs,hogy mit tegyek.

demost tényleg. olyan borzasztóan rossz,hogy nemtudom vele közölni,hogy ne csinálja,mert zavar és mert féltem ésés minden ilyesmi.de menjen csak csinálja.! csendbe maradok.
ideje lenne már elkezdődnie a szépdolgoknak megint. persze. hogyisne.

mintha azt kérném,hogy csoki hulljon az égből.. vagyhogy visszacsinálhassak pár dolgot. egyszóval lehetetlen,hogy teljesülni fog valaha is.

másokvagyunk.

tudodmikor neked bajod van és játszod az AIDS-es kurvát,hogy téged otthagytak és senki nemszeret és engem oltogatsz én nem oltalak vissza. megpróbálok emberi hangot megütni és visszaráncigálni az élők és élniakarók sorába.vagylegalábbis elfogadhatóvá magyarázom neked az életet
lö fordított eset: levagyok szarva jómagasról. mégneked áll feljebb,hogy hogymerem aztgondolni,hogy ilyen helyzetben is mellettem vagy és elintézel egy okcsá-val.
akkor játszunk így.
majdszóljatok ha gameover.
énistudok flegma lenni.

'csakmikor tevagy nyakig szarba én nyújtom a kezem..

ugyugy..

tudodmiszarlátni,hogy olyanokkal barátkozol akiket rühellek-utálok-leköpnék-elásnék-elégetnék...
rohadtjókat röhögök veled,demégmilyeneket úristen.
dehavelükvagy harmadik éned előjön és pápá én.. töknyolc.

úgysefogmár változni. feladom.

-.-

csakmárnemvoltmibe belekötni mi?!..

szeretem.

pár ember egyike Ő akit elviselek magamkörül bármilyen mennyiségben♥

antiszoc.

valahogy úgy ránézek az emberiségre ésígy blőőő.pár ember kivételével mindet undorítónak találom.
undormány az egész,ahogy egymás szemébe hazudják,hogy 'szeretlek:)'
én?!velük?!valaha?! az akkori önmagamat legszivesebben leköpném..annyira lehetetlen,hogy milyen voltam és pár ember mennyire megváltoztatott.mennyire nemtudokmár bízni.hinni,hogy 'majd...:D'
mindenkinek választania kellett ki/kik mellé áll.
mindenki megis tette.. ~ akik elpártoltak mellőlem úgyveszem,hogy lemaradtak mögöttem.
megmeg azadolog,hogy ő milyen büszke arra,hogy 12-13 évesen,hogybefog rugni.. és kiírja mindenhova ésígy.. felidegesít. mertcsináld de nelegyél rá büszke. megtanultam,hogy egy nőnek/lánynak  és egyáltalán senkinek nem büszkeség,hogy részegen fetreng a földön..nem akarom osztani az észt mertpersze csináljátok.

deengem hagyjatok kiebből.kösziszia.

nee..-.-

betegen..(yy) kuuurvajó-.-
kicsiiim ha fentvagy mösön akkor csörgess meg vagyvalami.. hiányzol.szeretlekpocis.♥

♥

BOSS ölés:')♥

érdekess..

olyan érdekes,hogy régen legalább 50szer annyi emberben bíztam mint most.. jelen pillanatan van 4ember. 4ember aki megváltoztat mindent amit eddig éreztem.eddig rohadtul nem ismertem az igazi barátságot.. csak 1-2ember személyében. köszönömnektek.♥

megbántam azt a többmint 50embert.rohadtul.
persze vannak a haverok. deén nemtudok sokáig úgynézni valakire,hogy csakhaveréssemmimás és egyszercsak elkezdem kiönteni neki a szívem és mikor 20adjára hallom vissza és mindig más embertől akkor elgondolkozok,hogy beverem a pofáját.
csaknem olyan könnyű..mindenki annyiradeannyira megváltozott. én nemtudok.
de annak a 4embernek köszönöm.♥
köszönöm,hogy mindig mellettem vagytok.
amugyegyébként rájöttem,hogy a lányokban nemszabad bízni. tisztelet a kivételnek.
a 4emberből 1lányvan.♥
elégis..
sokmindent megtanultam. de leszarni mégmindig nemtudok dolgokat..
értékelendő magamban az,hogy már nemfüggök nagyon senkitől.
elvagyok én egyedül ha kell. nemcsak akkor nagy a pofám ha 10en vannak körülöttem.

csiiicska:"D

nos ha neked attól nő az önérzeted,hogy a kabátomat taposod meghogy nekemjössz akkor hajrá:D
egyszer csak kijön a papír,hogy hova vettekfel.addig örülj bázmeg:'DDDDD
mert utánna elhiheted,hogy felleszel rugdosva. ennyit megrólad:DDDD
amugymeg jobb lenne ha levennéd a szemed ricsiről mert azért is megtaposlak-.-
na csak ennyi:D

érdekes.

mindent eltudok basznii..
MINDENT.!

:DD

geciii.. büszkevagyok magamra.:$$$$$$$
lécciiii látszódjon meg neki holnap.*-*
unikornis höhöö.. X"DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

deszar. :"3

theend.

imádokcsalódnihé.! :"3 ~
olyan jóérzés amiikor azaz ember tapos beléd akiről sohanemgondoltad volna. dekajaksoha.
nemgond.szerettelek bazmeg. szinte többet tudtál rólam mint én magamról ember.. nemakarok új embereket.
nemakarom elveszíteni őket.. ŐKET.♥
fura,hogy belédtapos és szinteleszarod.. mármint egy bizonyos idő után márigen. ésígy gyerünkcsináldhajrá és megutálod és verekszel vele.. utáááállak.
megbízol valakiben és elszarja a bizalmad és.. és ennyi. pontő.. pontőbazmeg. rásoha nemgondoltam volna.
gecisok közös emlék.(yy) segond. leszjobbszebbaranyosabb (kétlem demindegy)
szégyen,hogy szinte folyton egyedülvagyok. mert egyszer csak azon kaptam,hogy már ő sincs,tudod mint gyarmathy.-> jólesett,hogy nekemhitt ésömm.. egypercig is megint aztérezhettem h a régiő.♥ tudod azamásikő. hm._.
olyan ironikusan tudok mindig szarbalépni.nagyszerű(yy)
márkétkülöndolog.. úgynézkivanmás. félek. denembaj. őnemolyan mint a többik.. tudomhogy ő más.
elhamarkodottan ítélek meg embereket.. erre rájöttem miután egynap veszítettem el aztakettőt akire nemgondoltam volna. túlhamar mondom,hogy szeretlek és ilyesmi dolgok.
máshogy lesz.. megtanuloknembízni. 

egyébként érdekes,hogy 1embert elveszítesz és az visz magával mégegyet és mégegyet és mégegyet.. és érdekes.namindegy

nemnemnemÉSNEM.

esélytelen,hogy hagyni fogom,hogy elmenj.<33 soha
SOHA NEMFOGOM HAGYNI.<3333333
az életemnél többet jelentessz pocak.<3333
soha többet nemakarok veszekedni vagy bántani vagy fájdalmat okozni neked..<33333333333
mindennéljobbanszeretlekpociiiiiis.<3333 olyanjóvoltveled tegnap.<333333 elmondhatatlanul élvezek minden másodpercet amit veledtöltök.<3 úristen ha tudnád mennyire

senkihez nem kötődtem még ennyire,mint hozzád.<333és senkihez nemisfogok
mert veledfogok maradni örökkönörökké.<333imádlakpociiis.<3

szopóóka.

kiégszbeszarszbazmeg.. ~
amugyazvan,HOGY énmárcsak röhögök az ő "barátságukon",mert levágom,hogy Ő♥ nemélvezi a közös együttlétet. mertmikor kettesben vagyunk csakúgy dől a szájából,hogy milyenszar velelenni meghogy állandóan a seggébe van.
szóval beszoptadembeeeer. whá. ettől most boldogvagyok.. (?!) gondolomolyasmi feelingű a dolog.
deamúgy belegondoltam,hogy régen énis ilyenvoltam.?! mert ez szánalmasdekajak..
éspersze visszaakarom kapni.demár nemfogok függeni tőle.
és ugyebár nemfog annyira megviselni az elvesztése,mint most.. :dd *szarnibeledemégse*

fákkyea.*

kétezertizenkettőbazmeg

fákkyea.. ~
végreembeeeeeer..
lefogokszarni mindentésmindenkit,mindenkinek bepofázok amikor csaklehet 
(akinek neminge nevegye magára. ;d)