ez a bejegyzés egy olyan emberről fog szólni aki fontos szerepet tölt be az életemben, néha felidegesít annyira,hogy azt kivánom bár ne lenne az életem része, de aztán később rájövök,hogy fontos nekem.
miattam, csak és kizárólag miattam mondott le az italról, és választott engem. és emiatt elképesztően tisztelem Őt. ! és szerintem nem szégyen az ha valahova velem jön vagy ilyesmi. mertnagyonszeretem. <33 mikor megszülettem a család fele nem szeretett [ milyen meglepő ... ] már a születésem pillanatában nem szerettek,kiakarak tagadni [ megbocsájtok,de nem felejtek. ]
első lépteim hozzá vezettek, be a kórházba mivel az italtól oda került. apró lábaimmal totyogtam felé. nem volt mersze megemelni és karjaiba venni,mert túlságosan féltett engem, az egyetlen szülött lányát.
ez a múlt'.
a jelen' :
már nem vagyok neki annyira fontos, úgyérzem ha visszatérhetne a múltba ezzel az érzéssel így,hogy már kevésbé vagyok neki fontos akkor nem lenne 'jelen'... anyám szerint a születésemmel megmentettem az életét.
szerintem kicsit sincsen így. mert nyugodtan választhatta volna a tabis bort. megvolt rá az esély.
mint ahogy említettem nem vagyok már olyan fontos neki,de Ő nekem napról-napra fontosabb és fontosabb.
ma is 3-4 szót beszéltünk és az is csak veszekedés volt, én próbálok jól tanulni és próbálok jobban focizni én próbálok jobb gyerek lenni én próbálok nem vissza szólni én próbálok mindent megtenni annak érdekében,hogy egyszer majd azt mondhassa,hogy : IGEN,Ő AZ ÉN LÁNYOM. !! << ez a mondat MIDENNÉL többet jelentene nekem.... !!!!
mikor elmentem Balatonra 3 napra akkor a telefonba elhangzott az a szó h 'szeretlek' és h 'imádlak' és 'puszi' és 'vigyázz magadra'... azóta ha szomorú vagyok akkor mindig ezekre a szavakra gondolok. amiket Ő mondott nekem. hát ennyi lenne. :/ <333333 nagyon szeretlek Apum.