valahogy amikor megígérem, hogy ezentúl nem érdekel és nem tudsz már bántani engem sem szavakkal sem tettekkel akkor mindig történik valami ami bebizonyítja, hogy nem így van.
veled szemben mindig gyenge és törékeny leszek.akárhányszor éreztem eddig magam kiszolgáltatva és megtaposva a padlón akkor sem tudtam azt mondani, hogy menj el és nem akarlak látni többé.mert tudom, hogy elmennél.
elmennél és vissza sem fordulnál.és én soha sem tudnám megbocsájtani magamnak, hogy elküldtelek. helyetted saját magamra haragudnék, mint mindig.. pedig mennyire hiányoznak a kedves szavak.. a kedves szavak helyett a veszekedés. a veszekedés helyett a szeretet ami nem olyan ami fáj hanem ami melegséggel tölt el és megremeg a testem. ha egyszer az életben vissza nézhetnék egy pillanatot akkor tudod mi lenne?! az első csókunk. semmi más.
igazából arra jöttem rá, hogy lehet azért volt régen nehezebb, hogy most könnyebb legyen. ugyan nem sokkal de könnyebb.lehet ha nem történik meg a múltban az a sok veszekedés és nem küzdök annyit érted akkor most gyengébb lennék, mint valaha és valószínűleg egyedül maradtam volna.és örülök neki, hogy küzdöttem mindig is.mert ha majd egyszer oda kerül a sor akkor nagyon megfogod köszönni, hogy azokban a pillanatokban nem engedtelek el.remélem arra is emlékezni fogsz mindig, hogy letöröltem a könnyeidet.
nem azért mondom ezeket, hogy felvágjak vele.. sőt:)
nem, nem kell ajándék sem elismerés.csak egy kis kedvesség és figyelem..
a sebezhetőség a legnagyobb hibám.
szeretlek.

annyira sok érzés kavarog a fejemben, nem is tudom hol kezdjem.
talán ott, hogy fáj.kurvára fáj.
hogy folyton siránkozom egy kis figyelemért és odaadásért és egy kis megértésért és nem érdekel téged.
most itt sírok és gyenge vagyok.nem tudom mit mondhatnék.valahogy... akármit csinálsz nem tudom elképzelni nélküled az életem.csak.. egyszer szeretnék fontosabb lenni neked, mint saját magad.hogy egyszer aztmondhasd : IGEN KÜZDENI FOGOK ÉRTED AMÍG A SZÍVEM UTOLSÓT NEM DOBBAN ÉS MEGBECSÜLLEK, VIGYÁZOM RÁD ÉS NEM ÉRDEKEL MÁS.
még mindig élénken él az emlékeim között amikor azt mondtad, hogy úgy fogsz ezentúl szeretni, hogy mindenki tudja. nem. rájöttem nem kell a feltünés.
egy dolgot szerettem volna elérni azóta amióta megismertelek, hogy az életed lehessek.én lehessek az első gondolat reggel.az első gondolat ha meghallod a szeretet szót.és hogy fontosabb legyek akárkinél.
igazából azt szerettem volna, hogy fele annyira.. csak fele annyira szeress engem mint én téged.és akkor semmi sem lenne így. néha úgy érzem jobb lenne külön. de akkor eszembe jut, hogy nagyon hiányoznál és nem mennének nélküled a dolgok. kíváncsi vagyok te hogy gondolod.mit éreznél ha nem lennék.én úgy gondolom sokkal könnyebb lenne neked felejteni, mint nekem valaha is.mert tudod neked ott a büszkeség, amit sose tudtam lerombolni, neked sikerült az enyémet. folyton megyek utánad, jójó TUDOM.nem kell.. ez nem kell és nemkell dolog kérdése. a szívem húz hozzád. de a te szíved sajnos már elfele húz tőlem. a mai este okozta eddig a legnagyobb sebek egyikét.megint egyedül vagyok.azt sem tudom miért voltál olyan... én... én csak egy kis megértést szeretnék és hogy KÜZDJ EGYSZER A ROHADT ÉLETBE ÉRJEK ANNYIT, HOGY TEGYÉL ÉRTEM....hiába is várom, már rájöttem.felesleges ábránd mindaz amit kergetek de úgy gondolom ha ezek után nem szerettem ki belőled akkor most sem fogok. de hatalmas gyűlölet van bennem.és ezentúl soha..de soha többé. ha szétrobban is a szívem.akkor sem fogok menni utánad, meg kell tanulnom, hogy akinek fontos vagyok az jön.akinek nem.azt pedig erőszakkal nem szeretném rávenni, hogy jöjjön... ilyen egyszerű.tele vagyok gyűlölettel és dühvel.. szar egy érzés :) csak.. nekem sosem segít senki. lehet önsajnálkoztatásnak gondolod.. és lehet az is. nemérdekel. ezentúl minden máslesz.minden.