Egy szomorú lány áll kinnt a téren, furcsa gondolatok járnak a fejében, könnyes szemekkel néz fel az égre, vajon mi lenne,ha eljönne a végzet? hiányozna-e szüleinek,sírnának-e érte, vajon milyen lehet mikor mindennek vége, a zsebébe nyúl s elővesz egy levelet, pár perc múlva kész az utolsó üzenet.. hazaszalad s a küszöb alá rakja, emlékként mielőtt mindent itt hagyna, végig néz a házon,s eszébe jutnak emlékei, tudja hiányozni fognak neki szerettei, de el kell mennie,neki már nem fontos az élet, mert túl sok rosszat tapasztalt és nagyon kevés szépet, ott hagyta hát a levelet és messze futott, nem törődve semmivel amit maga után hagyott.. kiért már az állomásra,ül a sínnél s várja végzetét, hirtelen a vállán érzi egy ember kezét, megfordul,s egy idős ember áll a háta mögött, az öreg megvetve néz rá a sok ránc között, elhúzza a lányt a síntől,s leülteti maga mellé, a lány a megdöbbenéstől csak nézi az öreg szemét, nem érti miért tette az öreg,mi értelme volt, hiszen ha ott hagyta volna már régen holt.. ránéz az öregre, nincsen semmie csak egy koszos paplan, egyedül van szegény pedig rég elmúlt már hatvan, nem érti a lány, hogy bírja szegény, hogy nincs semmie,s még mindig él.. az öreg ránéz a lányra, s lecsukja két szemét, a lány a telefonja után nyúl,de ez már nem sokat ér, mire kiért a mentő már nem tudtak segíteni, a lány hazafelé futás közben alig lát át könnyein.. majd haza ért, s széttépte levelét, bebújt az ágyba,de nem csukta le a szemét, hiába volt nagy a csend nem tudott aludni, felkelt hát, kiment s elkezdett az állomás felé szaladni, leült oda ahol a hajléktalan feküdt még nem rég, ült a paplanon és könny lepte el szemét, hirtelen észre vett egy fényképet a pléden, egy asszonyról, aki egy kisbabát tartott a kezében.. mellette egy levél, az öreg volt a feladó, s a címzett valószinűleg a hölgy,aki a képen látható, felpattant a lány, tudta mit kell tennie, a levelet a címzettnek muszály elvinnie.. elindult hát a városba, keresve a címzettet, meg is lett a ház, hát becsengetett, egy idős nő nyitott neki ajtót a lány csak átadta a levelet,de semmit nem szólt, a nő elkezdett sírni miközben olvasta a levelet, a lány pedig nézte, teste, lelke remegett, az asszony miután elolvasta leejtette a földre, az üzenet ennyi volt benne:SZERETLEK MINDÖRÖKRE.. hazaszaladt a lány megértette mi is az élet, SZERETNI valakit,amíg el nem jön a végzet..
2011. április 5., kedd
megint elfogom veszíteni.... :"S szar az élet. ennyi.
Egy szomorú lány áll kinnt a téren, furcsa gondolatok járnak a fejében, könnyes szemekkel néz fel az égre, vajon mi lenne,ha eljönne a végzet? hiányozna-e szüleinek,sírnának-e érte, vajon milyen lehet mikor mindennek vége, a zsebébe nyúl s elővesz egy levelet, pár perc múlva kész az utolsó üzenet.. hazaszalad s a küszöb alá rakja, emlékként mielőtt mindent itt hagyna, végig néz a házon,s eszébe jutnak emlékei, tudja hiányozni fognak neki szerettei, de el kell mennie,neki már nem fontos az élet, mert túl sok rosszat tapasztalt és nagyon kevés szépet, ott hagyta hát a levelet és messze futott, nem törődve semmivel amit maga után hagyott.. kiért már az állomásra,ül a sínnél s várja végzetét, hirtelen a vállán érzi egy ember kezét, megfordul,s egy idős ember áll a háta mögött, az öreg megvetve néz rá a sok ránc között, elhúzza a lányt a síntől,s leülteti maga mellé, a lány a megdöbbenéstől csak nézi az öreg szemét, nem érti miért tette az öreg,mi értelme volt, hiszen ha ott hagyta volna már régen holt.. ránéz az öregre, nincsen semmie csak egy koszos paplan, egyedül van szegény pedig rég elmúlt már hatvan, nem érti a lány, hogy bírja szegény, hogy nincs semmie,s még mindig él.. az öreg ránéz a lányra, s lecsukja két szemét, a lány a telefonja után nyúl,de ez már nem sokat ér, mire kiért a mentő már nem tudtak segíteni, a lány hazafelé futás közben alig lát át könnyein.. majd haza ért, s széttépte levelét, bebújt az ágyba,de nem csukta le a szemét, hiába volt nagy a csend nem tudott aludni, felkelt hát, kiment s elkezdett az állomás felé szaladni, leült oda ahol a hajléktalan feküdt még nem rég, ült a paplanon és könny lepte el szemét, hirtelen észre vett egy fényképet a pléden, egy asszonyról, aki egy kisbabát tartott a kezében.. mellette egy levél, az öreg volt a feladó, s a címzett valószinűleg a hölgy,aki a képen látható, felpattant a lány, tudta mit kell tennie, a levelet a címzettnek muszály elvinnie.. elindult hát a városba, keresve a címzettet, meg is lett a ház, hát becsengetett, egy idős nő nyitott neki ajtót a lány csak átadta a levelet,de semmit nem szólt, a nő elkezdett sírni miközben olvasta a levelet, a lány pedig nézte, teste, lelke remegett, az asszony miután elolvasta leejtette a földre, az üzenet ennyi volt benne:SZERETLEK MINDÖRÖKRE.. hazaszaladt a lány megértette mi is az élet, SZERETNI valakit,amíg el nem jön a végzet..
2011. április 3., vasárnap
hmmm hátja. :"/
- nagyon morcosnak, és gyűröttnek tűnsz. mi a baj?
- rosszul aludtam, rosszul keltem, teljesen ki vagyok facsarva. elegem van.
- eleged van? miből?
- leginkább belőled.
- nem értem. valami rosszat tettem?
- nem. csak unlak.
- de hát hogyhogy? hirtelen rám untál?
- nem hirtelen történt ez, hanem szép lassan, napról-napra, de akár azt is mondhatnám, hogy lépésről-lépésre.
- sosem mondtad.
- most mondom.
- nem értem.
- mit nem értesz?
- azt, hogy hogyan történhetett ez velünk.
- nem velünk történt, hanem velem.
- de hiszen egy pár vagyunk…
- látod, ezt unom leginkább. szabadságra, és önállóságra vágyom.
- nem vagyunk összekötve…
- nem, és mégsincs a létemnek értelme nélküled.
- egy pár vagyunk…
- ne hajtogasd ezt folyton! én is tudom. hát nem érted, hogy éppen ez a bajom? sosem lehettem egyedül, sosem volt olyan, hogy csak én, mert mindig együtt, mindig ketten, mindig párban… de most már elég!
- mit akarsz tenni?
- nem tudom. talán lelépek.
- egyedül?
- szerinted mégis miről beszélek?
- értem, értem, csak föl nem foghatom, hogy hogyan gondolod.
- talán világgá megyek…
- és velem mi lesz?
- te itt maradsz.
- de nélküled én semmit sem érek.
- nélkülem te is önmagad lehetsz.
- de én nem szeretném. mi egy pár vagyunk…
- hagyd abba! nem akarok többé a párod lenni.
- és mihez kezdesz majd egyedül?
- még nem tudom.
- te megőrültél!
- még az is lehet, de akkor sem bírom tovább.
- és én? én maradni szeretnék…
- lehet, hogy új párod lesz majd…
- felemás pár lennénk.
- szép pár lesztek. ne aggódj!
- félek.
- tudom. egy kicsit én is félek.
- akkor maradj!
- nem. már döntöttem: elmegyek.
- máris?
- igen. minél hamarabb, annál jobb. legyen boldog, szép életed!
- ne menj! még nem is mondtam: szeretlek…
2011. április 2., szombat
tegnapi angol óra.^^ (Y) legeslegjobb volt.
a tegnapi napról írnék. mivel ma nem történt még semmi és szerintem nemis fog.
hát a tegnapi nap eléggé változó volt. [ mint mindegyik napom ]
reggel megint odajött a kiscsaj és próbált megölelni mindenkit. xdd bozsit megint megtalálta és hát ennek ő nem örült. XD [ enyhén szólva ] ... és fura módon D. első útja hozzám vezetett reggel. odajött és megfogta a kezem. *__* jólesett. :$ <33... de aztán délután megint semmi... :"/ odasejött. megemmise. :"S biosz óra előtt emiatt sírtam a padon. köszönömszépen MINDENKINEK aki odajött megvigasztalni.<33 imádlak titeket.
de az angol óra felvidított mint mindíg. (: megint atuci mellett ültem és hát. gondolom emiatt is volt jókedvem. eszembe jutott az a szó h koxos. és odaírtam atucinak a füzetébe és ő egész órán ezt ordítizta [ jóhangosan. ]
miközben én hangosan olvastam ő ott suttogta melettem h koxos.koxos. és én olvasás közben elég sokszor elröhögtem magam. emiatt tanár beszólt. h : maradjatok már csöndbe. !! erre atuci (jóhangosan) : kuss te hülye koxos. XD az betett egy kicsit. óra végéig röhögtünk. (: jóvolt.aztán nagyszünetbe mindenkit koxos-nak neveztünk. <33 fanni : ott van a koxosod. xdd aztán fannikával megbeszéltük h mostantól ksz-el kell írni azt h koxos ... tehát a fél sulit le kokszxosoztuk. x"dd délután odaültünk a padra. és pont ott ment zsolti... és én odaordítottam neki h HAJDUUU és erre fannika. ZSOLTII és azután egész délután így kiabáltunk szinte mindenkinek. aztán beálltunk focizni a kicsikhez... fejbe lettem rugva megint.
kicsit később egy kis pisis elkezdett nekem pofázni h kussoljak meg ilyenek. -.-" majdnem megvertük fannival. XD nekünk nepofázzon... <33 ^^ :'dd
aztán D. is elindult hazafelé DE !! megígérte h majd megbeszéljük a dolgokat. :"D szóval várom a hétfőt.
[ NAGYOOON ] :$
ennyi. (:
"... aki bennem él az nem egy tiszta elme....
az életéhez nincs elég türelme... wháá a
halálhoz meg még nem elég bátor de
ha eljön érte és szól ő majd elindul magától..."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)