2012. július 7., szombat

különleges.

a sors furcsa iróniája,hogy akiket elénk dob és nem tetszik azt próbáljuk eltolni de viszont mégis maradandót alkotni az eltöltött közös idő terjedelmében. egy bizonyos ideig próbáljuk megszerettetni magunkat a kiszemelt személlyel majd sekély esélyt látván erre, a szeretés gyűlöletbe csap át és behúzzuk a féket a száguldó életünk járművén.majd egy szál cigaretta társaságában megnyugvást találunk és elhalványul.kikopik az összes érzés és hasztalanná válik minden apró próbálkozás. az élet akár egy játékbolt kisgyermekként tévedünk be és ami külső szemmel a legszebbnek,legcsodásabbnak,legkülönlegesebbnek mondható - tehát a 'leg'-ek 'leg'-je - az a legvonzóbb. aztán mikor kiderül,hogy még sem, felfogjuk,hogy nem a külső a lényeg és amit a kezünkbe kapunk már sosem lesz érdekes többé. mert már nincs miután sóvárogni,vágyakozni,KÜZDENI..

eddig történtek.

a boldogságérzet egy hosszú pillanatra elhagyott,majd visszatért - váratlanul - pár barát,emlék és oktalan mosoly,ölelés és érintés képében. nem választottam az összeomlást,sem a csendben szenvedést. elhagytam azokat az idézeteket amelyeknek akár csak egy sora/szava is őt és az elmúlt dolgokat juttatná eszembe. és akkor ott, azon a ponton a szerelmes gondolatok közepette éreztem egy hatalmas zuhanást és  hirtelen inyílt az ejtőernyő ami meggátolta a teljes padlóra érkezést. és mielőtt még eljutott volna a tudatomig annak a gondolatnak az ereje,hogy véget ért leperegtek az addig átélt dolgok. a szemem sírt de valahol ott belül éreztem,hogy így a helyes. ez már jobb nem lenne, bármennyire erőltetnénk és próbálnánk sosem lenne ugyanaz a szerelem,mint volt.elmúlt az az érzés, hogy szerelem. egy pillanatra viszont fellángolt.utánna viszont folyamatosan kezdett elhalványulni akárcsak egy emberi alak a ködben ahogy egyre halad és halad s a végén már csak a ködöt látjuk, a személy sehol.
és már megint úgy viselkedtem,mint egy óvodás akitől elvették a kiskocsiját. hisztiztem.vergődtem. de ez csak a látszat volt. belül akármennyire is akartam éreztem,hogy elmúlt - vége.

lalalaaa..~

remélem visszakapod az élettől azt az összes szart amit nekem okoztál!