semmigond.

szerintem igenis furán viselkedsz!
sajnálom.

mai.

a társaság dohányzása következtéből kicsit cigarettafüst szagúan és bódultan de köszönöm megvagyok. őszibarackossör♥
- kóstold már meg!
- *rámnéz* de miért?! 
- mert kóstold meg!
- *iszik* ...
- amugy itt találtam az asztalon.
- *kiköpi*:DDDDDDDDDDDD

egyéni.

szeretlek és nem fogok megtiltani semmiféle dolgot. nem fogok mégegyszer ugyanabba a hibába esni - még pedig abba,hogy magamhoz láncollak. menj csak. tudod te is mi a helyes és mi nem. tudsz vigyázni magadra és remélem a szemed előtt lebeg mindig, hogy én nagyon szeretlek és nem csinálsz majd semmi butaságot.
ez nem bizalmatlanság mert a bizalmam.. amennyire lehet ott van nálad. hanem féltés. féltelek mert szeretlek♥
el sem tudod képzelni mennyire, hogy most tényleg. olyan feltétel nélküli szeretet. olyan igazi. jobb,mint régen. és ahogy tudom majd kifejezem feléd. csak Te is tégy így♥ vigyázzunk erre az egészre.
hatalmas nagy puszifelhőő.

ügyesvagyok.

megtanultam kezelni lelkileg és testileg is a legérdekesebb vagy épp legboldogabb és a többi 'leg' pillanatot.nincs már olyan,hogy eldobok embereket. már csak a fontosak vannak. az ő közelségük pedig olyan természetes,mint a levegővétel. akár egy jól eltalált mondat is boldoggá tesz. boldoggá nem vidámmá. boldognak lenni más dolog. boldog akkor vagyok amikor tiszta szívből tudok nevetni és elfogadni azt ami van és megbecsülni akár a legapróbb dolgokat.

védelmi mehanizmus.

most körülbelül burokba fogom helyezni magamat és leszarom ha bántanak nem fogom visszaadni.legyenek boldogok.
majd egyszer a szervezetem feladja magától.akkora büdösbunkó tudnék lenni mindenkivel.. kivétel nélkül. hogy lehetetlen,mert mindenki egy kicsit kiérdemli. nem érzitek,hogy ez nekem fáj?! nem?! TÖKÉLETES. ne is. mert amugy már énis leszarom.
csak.. fáj. és tőle várnék némi segítséget de.. mondjuk arra is várhatok szerintem. ilyenek az emberek. kiváncsi vagyok engem hogy látnak mások.
szeretethiány powaaaaaaaaaa.. ~

féltem♥

mindig elfog a félelem és az a régi érzés amikor köszönés nélkül megy le..olyankor kétségbeesek és várom mikor toppan be mondván, hogy ennyi volt kész vége..
nem, nem kételkedem benne.csak félek az újabb fájdalomtól és,mert ott van nála az összes bizalmam és szeretem és nem akarom elveszíteni mégegyszer.
szeretlek.♥

trololololololoooo.

ahol tudok ott fogok szétbarmolni minden egyes emberi kapcsolatot legyen szó barátságról vagy szerelemről. de persze a saját barátaimra vigyázok és a szerelmemre is nemkell aggódni.

teljesenjó.

újabb belém rúgás, köszönjük máté..
tralalalalala.. ~

realitás.

ha ott vagyok bizonyos emberek társaságában vagy akár csak írnak egy üzenetet úgy érzem már nem fájna ha nem lennének. hogy már nem tudok olyan gyermeki boldogsággal örülni annak, hogy ott vannak nekem. mintha valakinek fogjuk a kezét és az egyik fél szorosan szorítja a másik pedig csak olyan petyhűtten lógatja a karját a semmibe.. mintha neki olyan mindegy lenne, hogy az aki fogja a kezét bármit rábízna. így érzem. vannak olyan személyek akik már nem képesek megbecsülni a bizalmat, sem az enyémet sem másét. és ki sem érdemlik, de elvárják.

szánalmatok határtalan!

nyolc év.

a mindennapjaim fontos részévé váltatok, ahogy kilépünk az ajtón már nincs olyan,hogy 8.a csak külön-külön mindenki. hatalmas rossz érzés. és olyan tehetetlennek érzem magam azzal szemben,hogy többé talán nem látom őket. - soha - őket.minket. sosem telt úgy el nap,hogy ne történt volna valami. bármi.

egyszerűen nem tudok mit írni.. fontosaknekem! mind.

olyan természetesnek vettem, hogy ők nekem vannak és mindig is lesznek. talán nem fogtam fel, hogy ilyen hamar vége lesz. nem jutott el a tudatomig, hogy egyszer majd ott állunk és búcsúzunk. attól a sok széptől,jótól amit az az együtt töltött 8év adott.

mindenkire fogok emlékezni. nem akarok új osztályt. új embereket. neeeeemkellenek.

szeretlek titeket.! köszönöm azt a nyolc felejthetetlen évet.♥

búcsúzunk de nem örökre..

szösszenet.

apró kis dolgok.tettek tépik fel a már behegesedett sebeket amiket okozott. és most mégjobban fájnak.. bár tudom - gondolom - hogy már nincsen mitől féltenem. demégis! mivan HA..?!

necsináldkérlek♥

hajrá.

beszólt. egy pillanatra megtörtem és könnybe lábadt a szemem, egy röpke  pillanatra feladtam. belül elmondtam amit szerettem volna de egy hang sem jött ki a számon. elhalkultam. majd belül ordított valami, hogy én ezt nem engedhetem meg magamnak, hogy bántsanak többet! főleg nem ők. visszaszívódtak a könnyek és ahogyan kiléptem az ajtón egy teljesen közömbös 'sziát' mondtam és hazajöttem.tegyük tönkre nikolettet nap van biztosan - vagy nem tudom - dehát.. bármely napra eshet és lassan 2-3napja ismétlődik és csak egy megoldás van! tankcsapda.♥
tegyetek tönkre!hatalmas ováció!

miért?

'miért'-ek sorozata ordít fel bennem sokszor mikor mond valamit.és mintha senki sem hallaná, hogy belül ordítok. és a külső csak látszat. nemislátják -jobbis-
tönkretesz.összetör.a földbe tipor minden egyes mondatával. de erős leszek, tartom a hátam és hagyom, hogy azt mondjon amit szeretne és úgy viselkedem majd, hogy megfeleljek neki - bár kétlem, hogy ez valaha is sikerülni fog - de semmi gond! egy könnycseppet sem fog látni a szememben.. többé senki.
akkor fogok a legszebben mosolyogni amikor belül fájni fog. és minden rendben lesz.. minden. majd mondogatom olyankor magamban, hogy semmibajsemmibaj.

ő látott összeomlani. nem fogom többé hagyni magam. az elsődleges cél, hogy én és azokat akiket szeretek boldogok legyenek! semmitöbb.

furamura.

ez az egész dolog ami körül vett most  az utóbbi pár hétben - ♥ - ez olyan hogyismondjam 'elmondanám de nincs kinek '  dolog, mert mindenki pontosan tisztában volt vele. akkor ugymond belül jót nevettem azon,hogy mások azt állították,hogy ha szeret visszajön és hogy neérdekeljen.. NEÉRDEKELJEN?! az életem szerves része lett. féltek minket kettesben hagyni, sőt én magam is féltem mi lesz.. talán rossz dolgot művelnék vele és azzal a tettel elvágnám a barátságunkat.. vagyis az utolsó szálat ami hozzáfűz. végig néztem-hallgattam-mosolyogtam hogy neki volt más és ezért picit sem okoltam,mert ha tükörbe néztem pontosan megértettem miért tette ezt. hiszen mivé lettünk! az egykor gyermeki szerelem átcsapott féltésbe,bizalmatlanságok és veszekedések tömkelegébe, már éppen ideje volt, hogy valamelyikünk feladja.. és éppen mikor már nem sírva keltem, mikor már hozzászoktam hogy nincs és sekély az esélye annak, hogy ő visszajön. nem..nem felejtettem el csak a szívem megtanulta,hogy nem szabad már rá ÚGY nézni.. - vagy talán ő is érezte,hogy nem soká itt a boldog beteljesülés - megszoktam, hogy már nem ér hozzám, már nem ölel át, nem szólít bébinek vagy picimnek és nem néz rám a szépzöldszemeivel.. és akkor ott álltunk mint két barát. próbáltam vele nem éreztetni,hogy ez részemről bármi több lenne -többkevesebbsikerrel-  és VISSZAJÖTT!! soha nem gondoltam volna.. hiszen már egészen eltűnt belőlem/belőlünk az a régi mi. az a nagybetűs szerelem és rózsaszín köd..  egy esős nyári estén ugygondolta a sors, hogy ideje eldönteni, hogyan menjen kettőnk (közös) dolga tovább. és egy ölelés felszakította a mély érzéseket. hetek munkája romba dőlt. megtörtünk. szeretem. megint boldog vagyok. Richárd♥

8.a♥

Milyen fura fondorlata a sorsnak,hogy így év végére alakul ki MINDEN.Most szerettem meg őket igazán - tiszta szívből - és nemfogom megszokni az új osztályt.!Nemkellenek új emberek,jó.?!Csak ŐKET♥ kérem még 8évre  ~ vagy talán örökre.. ~
Hatalmas szeretet adnak nekem mindennap és már hozzájuk szoktam tudom mikor mi következik.. és nemfélek visszaszólni ésés.. ugy szeretem azokat a barmokat♥

8.a♥szeretlektiteket.különöshelyetfoglaltok el a szívemben.! - demégmilyet -

újraarégii.!

ujraminden a régi.VÉGRE♥és..szeretem.nagyonnagyon.
leírhatatlanul jonap:DDD
szoval most virulok*-*

apróság.

BUNKÓPARASZTLESZEK.! sajnálom.

világnézet.

hogy tényleg ezt szeretném-e?! magamsemtudom..

mert.olyan hatalmas ürességet érzek.hiányoznak emberek. és nem csupán azért,mert szeretem/szerettem őket

hanem már a puszta jelenlétük,és tudni hogy nekem ők vannak.  ~ ÜRESSÉG ~

és rájöttem,ha kedves vagyok valakivel.. utána elvárja és igényli,hogy az élete további szakaszában is legyek vele ugyanolyan. DE NEHÉZ. demajd igyekszem.

és rájöttem arra is,hogy baszottnehéz nem hívni és nem keresni és nem vele lenni mindig mert mikor elmegy üvölteném,hogy deneeeeeee.. de. elkell engedni,mert.. mert. kitudja mikor baszom el megint.denemakarommagamhozláncolni. mertha esetleg megint ugy alakul.. nemakarom mégegyszer átélni.

ésnehéz - szinte már lehetetlen - dolog kibírni,hogy ne ő legyen megint a világközepe. DEKIKELL MUSZÁJ.

küzdj.

elvárom,hogy küzdjön és a régi ő legyen és elhagyja ezt az ujat.. és bármennyire is nehéz lesz elnézem azt a sok fájdalmat amit okozott és majd újra megtanulok benne bízni.. csak mindezt neki kell felépítenie mivel ő rombolta szét és én pedig végig nézem és szépen hagyom hogy tegye a dolgát.! kiváncsi vagyok érek-e annyit.. NEKI.
szóval hajráhajrá.
és most nem a kicsinyes dolgokról beszélek,hogy sírtam miatta és ilyen - ugymond - látszati dolgok.
hanem a belső sebek hogy bunkóvolt és ottvoltak neki más lányok és elsem tudom képzelni magammal mikor láttam ugy ésígy.hovaafaszbalettél.?! megint akarom látni küzdeni és segítsen.! igenis SEGÍTSEN újra bízni és had legyek újra  - szerelmes.. -
éshaesetlegmégis megint belémtipor.. magamsem tudom mit teszek majd.
lehet már nem tudna úgy fájni.LEHET.!

küüüüzdj.!♥

a bűvös15♥

hátigen.MEGTÖRTÉNT.
és Ő adta a legeslegszebbajándékot mindközül♥és mindig fogok rá emlékezni..mert. 
megint szerelmeslettembasszameg.!