az az érzés amikor belenézel a tükörbe és látod, hogy NEM VAGY ELÉG JÓ.
amikor egy csalódás után belenézek, nem is hibáztatlak téged, mert tudom, hogy kevés vagyok.
kevés ahhoz, hogy valaha is úgy érezd igenis pótolhatatlan személy vagyok az életedben.
míg én úgy gondolom nekem TE vagy az élet.
lehet túlságosan kötődök és túl sokat szeretnék veled lenni.. de nekem nehéz megszokni, hogy így bánsz velem.
hogy egyre kevesebb a kedves szó, az ölelés a bók vagy csak az amikor átölelhetlek vagy együtt nevetünk.
nekem hiányzik.
de én ide egyedül már kevés vagyok és tudom akárhogy kérem sosem kapom vissza azt aki régen voltál és azt a bánásmódot amit én anno elrontottam.pedig ott volt.
de azóta bizonyítottam.mindig bennem van az, hogy CSAKAZÉRTIS!
küzdök.
benned már nincs..
és tudod lehet, hogy most sírok de ne felejtsd el : én mindig ott leszek és védeni foglak ameddig csak bírom, megpróbálom a legkevesebb fájdalmat okozni. mert nekem te...nagyon sokat jelentesz. és ha tudnád.. hogy hiányzol vagy egy kicsit belém szeretnél látni...
én itt vagyok és várok rád.várok amíg úgy gondolod kiérdemeltem a szereteted és a küzdést és azt, hogy ne hagyj ott ha valami baj van. lehet neked apró veszekedések.
de én sosem tudom úgy felfogni..mert sosem tudnám azt mondani, hogy hagyj békén.de csak azért mer te sose élted át azt, hogy milyen hogyha én doblak el magamtól mert nekem az sosem ment..
hiányzik hogy Te tényleg Te legyél
sajnálom.