Tisztán emlékszek mindenre, mindenre!
Mikor csak úgy "hülyeségből" megfogtad a kezem és úgy mentünk vagy amikor átkaroltál vagy megöleltél és mindenki kérdezte, hogy miért nem vagyunk együtt. Mindenki azt mondta nagyon aranyosak vagyunk.Meg amikor belelöktél abba a nagykupac homokba és ott feküdtünk ketten.
2011.október 31♥
Emlékszel még? Sokan voltunk. Már este volt. Feküdtem a fűben és te ráültél a hasamra és hülyéskedtünk. Odahajoltál. Nem mertelek megcsókolni, mert féltem és ennyit mondtam csak : De béna vagyok. Elmosolyodtál és megcsókoltál.Akkor ott megszűnt minden létezni körülöttünk. Amikor az ajkaink összeértek olyat éreztem amit még soha és amit átéltem minden egyes csókunknál ! Ott bent akkor megdobbant a szívem és tudta, hogy ez az az érzés amit örökké érezni fog, bármi történjen ! Már akkor nehezemre esett hazajönni.
Aztán pár nap múlva ismét találkoztunk. Nagyon sokat nevettünk és teljesen magadba bolondítottál, ami azóta sem változott. Attól a naptól kezdve csak mi ketten léteztünk ! Tökéletes volt minden, olyan sok szeretet kaptam és adtam, mint még soha !

Meglettek az első közös képek és emlékek

Megismertük egymás szüleit. Játszottunk, bohóckodtunk. Emlékszel mennyit "verekedtünk" és milyen sokat nevettünk? Nagyon imádtam minden veled töltött pillanatot. Majd lassan megalkottuk a Mi saját nyelvünket, amit csak mi értünk, mint például, hogy ki az a Gyula, Csigusz és Csigusz barátnője, hogy mit is jelent valójában ha aztmondjuk hmhmhm és mindketten tudjuk mennyire jelentős az életünkben a péntek13. Minden csóknál, ölelésnél egyre szerelmesebb lettem! Megtaláltuk a közös zenénket ami azóta is ugyanaz. Megtanultuk, hogy nem hazudunk egymásnak és szépen beszélünk a másikkal. Nagyon megbecsültelek és nagyon meg is becsüllek! Számomra mindigis annyira különleges volt ami köztünk van. Hogy ez nem csak egyszerű szerelem, ez sokkal SOKKAL több. Ezt mások nem érthetik, hogy mi zajlik bennünk. Hogyha a másik sír az nekünk ugyanakkora fájdalom, mintha minket érne valami, féltjük egymást de bízunk is egyszerre. Nagyon sok dolgot megéltünk már együtt, mégha olykor az élet szét is választott minket fizikailag. De ŐK ott bent egymáshoz tartoznak ! Örökkön Örökké Édes ! Az életünket adnánk a másikért gondolkodás nélkül. A mindenemmé váltál.Olyan-olyan számomra tökéletes, mégha másnak nem is én tudom. Eljött a karácsony. Annyira de annyira örültem az ajándékodnak, hogy az valami hihetetlen és ha ránézek még mindig eszembe jut minden, hogy a nyakadba ugrottam TE pedig olyan aranyosan mosolyogtál.

Remélem nem felejted el a sütit amit sütöttem neked az ötödik hónapfordulóra

 Milyen sokat voltunk együtt és én mennyire élveztem. Filmet nézni Veled a legjobb, mert sose néztük végig egyiket se szinte. Emlékszem mikor először ott aludtam nálatok. Olyan jó volt. Örültem neki, hogy Anyukádék kedvelnek és, hogy mindenki olyan közvetlen volt. Arra is emlékszem amikor Te először itt aludtál, olyan felejthetetlen. Annyira kényelmetlenül aludtunk mindig és sosem érdekelt, hogy reggel fáradt vagyok mert semmit se aludtunk mert reggel melletted ébredtem és ez kárpótlás volt mindenért! Amikor nem érdekelt minket, hogy a másiknak milyen szagú reggel a szája mégis megcsókoltuk egymást. Mikor csak úgy összebújtunk vagy feküdtünk és nézhettem Rád már az is csodás volt. Jó sokszor elkéstünk otthonról mert nem volt szívünk elbúcsúzni és ott hagyni a másikat. Sosem bírtuk egymás nélkül sokáig. Nyáron nem érdekelt minket az sem, hogy meleg volt akkoris összebújtunk. A sok sátorozás, remélem sosem felejted el. A tűz és víz játék. A tökéletes valentinnapi ajándék, ami a legaranyosabb volt az egész világon. Amikor először együtt fürödtünk. Amikor együtt sírtunk. A pólód amit nekem adtál. Milyen sokszor elestem mikor hó volt. Amikor szánkóztunk Pistiékkal. Mikor majdnem elestünk biciklivel. Gyula párja akit tőlem kaptál karácsonyra. Amikor bejöttél hozzám a kórházba akkor el sem tudom mondani mit éreztem és mennyire sajnáltam, hogy olyan állapotban kell látnod de nagyon jólesett, annyira de annyira, hogy szavakkal nem lehet kifejezni.

A jelképünk

 Mikor vigyáztál rám mert annyira szétcsaptam magam Heni szülinapibuliján. A szilveszter amit Viviéknél töltöttünk és akkor kívánhattam először neked boldog új évet. Amikor Ferike benyitott ránk.A másik szilveszter ami szerintem bárhogy alakult volna akkoris az a lényeg, hogy Veled voltam, akármi akárhogy volt. Mikor aztmondtad nem akarod, hogy így lássalak. 

A sok skypeozás.
Amikor együtt kockultunk hajnalig és még utána egész nap is. A rengeteg aranyos SMS és telefon hívás. Pocak. Amikor levágtál a hajamból egy jó nagy tincset mert eszméletlenül beleragadt a TE RÁGÓD!! Milyen sokszor kigyalogoltál velem a buszhoz vagy kivittél biciklivel a kormányon és ideges voltál mikor a hajam a szádba szállt, nekem meg széttört a fenekem. Amikor futottunk a vonathoz és mikor egyszer jöttünk haza és keresztül estél azon a micsodán. Emlékszel milyen szépre kifestetted a körmöm? Mikor zsibbadt szájjal adtunk puszit egymásnak a fogorvosnál. 
Milyen sokszor megharaptuk, lefejeltük, megkarmoltuk, megcsíptük a másikat és okoztunk egymásnak kékzöldlila foltokat. 
De nem zavart. Nagyon szerettem. Mikor veszekedtünk azon ki fekszik belül, ki a főnök és ki szereti jobban a másikat mikor egyértelmű, hogy én, én, én. Amikor odafagytunk a vonatállomásra és amikor odarajzoltuk a jelképet. Szivecskét mutattunk egymásnak a vonatról és buszról. Mikor órákig beszéltünk. Fagyizni is veled a legjobb. Amikor ideges lettél és szanaszét vertél mindent. Amikor defektes lett a bicikli. Mikor verekedtél értem. Mikor én verekedtem és Te ott voltál. Amit skypeon mutattam. 
A spongyabob amit rajzoltál nekem és az összes többi rajzod. 
A csigusz amit rajzoltam neked.
Amikor először vittél a Simsonnal egy kört. Köszönöm mindezt és még a soksokmindent!
Amikor a szemedbe nézek mindent látok, ezt az összes emléket amit leírtam. Amikor mosolyogsz akkor elolvadok és belül én is mosolygok akármi is látszik kivülről az arcomon. A legnagyobb boldogság nekem az ha mosolyogni látlak.

Amikor látlak a szívem hevesebben dobog mert érzi, itt az ő szerelme.Amikor megölellek, hozzádbújok, megcsókollak akkor pedig kitudna ugrani a helyéről a boldogságtól

 Mikor hozzámérsz még mindig azt érzem, mint régen. Amikor megfogod a kezem elönt a boldogság és csak arra tudok gondolni, hogy szerencsés vagyok, hogy itt vagy nekem. Köszönöm ott fent az égieknek, hogy Te megszülettél és hogy ismerhetlek, elsem tudom mondani mennyire köszönöm.
Sosem fogom tudni eléggé megköszönni, hogy bármi volt kiálltál mellettem és az igazam mellett mégha nem is nekem volt épp igazam. 
Elmondtad a hibáimat. Leszoktattál a csúnyabeszédről a cigiről. Hogy bármi volt ottvoltál velem és nem hagytál cserben.

 Meghallgattál ha valami volt és biztattál. Megtanítottál, hogy sose adjam fel bármi is van és hogy Te mindig ott leszel velem és ez kölcsönös! Köszönöm, hogy segítettél mindenben és hogy örökké mellettem álltál, és megtanítottál igazán szeretni, feltételek nélkül. De legfőképp ezt a sok gyönyörűszép emléket aminek a töredéke az amit én most leírtam. Kitartottál mellettem és őszinte voltál mindig ! Valamint megtanítottál erősnek lenni lelkileg és tűrni a dolgokat.
Tudom nagy szava ezek, de hiddel mind onnan bentről jött!
 Nagyon szeretlek szerelmem!♥ Akármi történjen is!!